Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-10 / 153. szám

Békésmtfgyei Közlöny" 1880. 1 53>. szám. hurczolják azon okos elvnél fogva, hogy — hadd mulasson! Persze. Mulat is. Amott egy kis göndör fejű ördög épen most csókol kezet a nassádkának. A másik meg szépségét dicséri, a harmadik meg isten tudja milyen raffinirozott, de a leányka által megértett bókot mond neki. Mindezek csábitólag hatnak rá. Nem bánná, ha mindig igy tartana ez a czudar életen át, legalább nem kéne iskolába menni. — De, mint mindennek ugy ennek is vége szakad. Haza mennek és másnap iskolába kell menni a „nassádnak". (Folyt, köv.) MEGYEI HIREK. — A b.-csabai önkénytes tüzőrség tiszt választó gyűlésén f. lió 8-án a tagok csekély számban jelentek meg, miért a választások a legközelebbi gyűlésig lettek elhalasztva. — Az aradi iparkiállitás megnyitásánál a b.-csabai nőegylet is képviselve volt. A kiállítás rendezőinek felhívására a nőegylet Baranovics Kálmánná, Kiss Vilma és Fáy Mórnó úrhölgyekből álló bizottságot küldött Aradra, kik a kiállítás háziipar és kézi munka osztályában, mint a biráló bizottság tagjai működtek. Nevezett egyleti tagok még szombaton utaztak Aradra. — Ab csabai nőképző társulat vasárnap tartá közgyűlését. A tanító választást is ez alkalommal ejté meg. Megválasztatott Kraminer Nándor ur, jelenleg tanár egy pozsonyi leányiskolában 12 szavazattöbbséggel ; Sárkány Jenő ur, ki első helyen volt az iskolaszék részéről ajánlva csak 11 szavazatot nyert. (—J.) Szarvason augusztus 20-ka körül Aradi G e r ő ur színtársulata kezdi meg előadásait a színkörben. A társulat kitűnő erőkkel van ellátva és saját zenekarral rendelkezik. A társulatnál van a Halmay-pár is, kiknek játékát két év előtt a szarvasi közönségnek alkalma volt megszeretni. (?) A műkedvelői előadás és dalestély, melyet a b.-csabai dalkar vasárnap este pénztára javára rendezett, bár az eső — az előadás e réme — sürü cseppekben zuhogott, nagyszámú és intelligens közönséget vonzott a „Széchenyi" liget arénájába. Ugy vártuk ezt az előadást, mint az áldást. Vártuk azért, mert ritkán láthatjuk közönségünkét, mert tudjuk, hogy nálunk a saison morte-ot csak ilyen műkedvelői előadások képesek feleleveníteni. Mindenki szereti látni, hogy ez meg ez az ismerőse hogyan mozog a viíágot jelentő deszkákon. Ez a kíváncsiság eléggé indo kolt, tőlünk senki e jogot el nem veszi. Nem is fogja ezt senki elvitatni. A műkedvelők, kik tehetségüket a jótékony czél javára szentelik, valóban dicséretet érdemelnek. Közönségünk a tetszés nyilvánításában nem is volt fukar, amennyiben a szereplőket csokrokkal és koszorúkkal árasztá el. Ezeket a szereplők ki is érdemelték. Ha nem is vesszük tekintetbe, hogy mennyi fáradságba kerül egy darab betnulása ha ettől eltekintve birálnok meg a szereplők játékát, még akkor is azt mondanók, hogy az igen tisztelt műkedvelők kitűnően játszottak. A darabnak lapunk csarnokát an szenteljünk egy pár sort. Reiner Ilon k. a. a mellett, hogy igen elegáns és szép mama volt, nyugodtan és öntudatosan adta szerepét, melyet — amennyire lehetséges volt — igen jól fogott fel. Rimler Nina (Irma) otthonossággal mozgott a színpadon, megjelenése, játéka a legfokozottaabb igényeknek is megfelelt volna. Férfiak közül Launer Károly ur a papucshős Bárdost híven személyesítő. Jeney ur (Aladár) oly fesztelenül és jól játszott, , hogy dicséretére vált volna ily játék bármely képzett színésznek. Bezzeg szerepében Povázsay ur bámulatos plasztikai imitatiót nyújtott A többi szereplők : Gally Mihály, (Sándor iparos ifjú), Szomora, Michnay és Rolkó urak is dicséretet érdemelnek. A szereplők játéka bebizonyította, hogy egy jó darabban oly ensemble-t volnának képesek nyújtani, mely semmi kiváuui valót nem -hagy fenn. A darab után Vangyel Sándor ur érzéssel énekelt a „Kornevillei harangok"-ból Reiner Gizella k. a. zongorakisérete mellett. Óhajtottuk volna, ha a k. a., kinek valóban művészi játékát volt már alkalmunk hallani, a műsorozatot egy magyar ábránddal élénkítette volna. Végre a dalkar énekelt. Előadás után rögtönzött tánczmulatság volt. „ö h t i nő k." Színmű 1 felvonásban. Irta Launer Karoly. Parisban — beszéli egy volt emigráns — Henri Becque fiatal író egy színműt adott be az „Ódeon" igazgatójának, ki, mint állami intézet vezetője, minden nála benyújtott jó darabot köteles előadatni. Fiatal írónkét visszautasította. Henri Becque nem azért volt önérzetes színműíró, hogy ily udvariatlanságot eltűrjön : Beperli tehát az igazgatót 100,000 frt erejéig, mert egy jó darab előadását nem engedte meg A törvényszék nem érezve magát illetékesnek, e darab felett ítélni, a műértő közönségre bízta azt. A közönség tapsai az előadáskor fiatal író részére döntötte-e az ügyet. Ha az arénában vasárnap előadott „Ó ti nők" czimü darab ugyanazon helyzetbe jutott volna, mint ama párisi, és a közönség lett volna fólhiva, a darab belbecse, élete felett ítélni, a szerző a pert bizonyosan elveszti, mert nem késett volna reá a halálitéletet kimondani. Tapsok, koszorúk itt sem hiányoztak, de vájjon a darabot illeték-o azok ? Nem-e a szerző fáradozása a jótékony czél körül, törekvése monoton társadalmi életünkbe életet önteni nyert a tapsokban elismerést? Műkedvelői előadásnál enyhébben kell a kritika mértéket alkalmazni. Igen, enyhébben kell megítélnünk a szereplő műkedvelőket, mert azoknak a színművészet nem hivatásuk; ha jól fogták föl szerepüket, az gondolkodásukról, finom érzékükről, a szépért való lelkesülóaűkről tesz tanúságot, s ez megérdemli a tapsot, csokrot, koszorút. A darab megbirálásánál nem ily mértéket alkalmazunk. Itt anuak belbecsét kell tekiutetbe vonni. És most szóljunk valamit az „ó ti nők" czimü darabról. Ezen 1 felvonásos színműnek intentiója az volna, legalább egyik szereplő, Bárdosné, a függöny legördülése előtt nem késett kijelenteni ezt a sokat mondó jelszót „becsüld az iparost." Tehát társadalmi problémát akar megoldani a szerző. A törekvés szép, erre törekednek a realistikus színműirodalom képviselői, és ha egyes darabok sikeréről ítélni lehet, elmondhatjuk, hogy ezen irány felel meg a mai kor Ízlésének. De vájjon megoldja-e azon kérdést a tegnapelőtti p re mié re. Egy mindennapi történetet mesél el párbeszédekben. Bárdos csapláros, ki azelőtt szabó volt, papucskormány alatt nyög, nagyravágyó neje leányát minden áron egy pesti jogászhoz akarja nőül adni. A leány már az elsó jelenetekben szerelmet vall egy iparosnak. Ezt Bezzeg Miska a falu bolondja, kinek részegeskedése mellett mélyen érző szive van (?) pártfogásába veszi és a szerelmes ifjú fájdalmában osztozkodik. Ezen alak egy helyben tengődő szerencsétlen, kit a személyesítő élethűn utánzott. Ott szerepel még két gyolcsos tót, kik. hogy úgynevezett bonyodalom is legyen 10,000 forintot biznak Bárdos őrizetére, melyet kétszer szeretnének rajta megvenni. Pedig ha es sikerül, okos v<?lna. Irma hozománya, melyre Sárospataki Aladár jogász áhítozik, hogy váltóit kifizesse. Irma hidegen fogadja ugyan a jogásznak 10,000 forint által sugalt szerelmi vallomását, de egy önfeledt perczben anyja kedveért .,igent

a-t mond. Egy, elég korán megérkezett sürgöny felderíti Aladár alávaló szándékát, ki egy Bárdostól átvett takarékpénztári könyvvel akart épen kereket oldani, I Rezzeg Miska jóvoltából a gyolcsos tótok is hűvösre kerülnek. Hogy már most vége is legyen a színműnek, a mama azon meggyőződésre juti hogy egy szorgalmasan dolgozó iparos többet ér, mint egy járdataposó jogász urficska — s a szerelmesek egymáséi lesznek. F//pn mese vnn valódi szinpadi jelenetek nélkül a deszkákra hozvt?. Hiába keressük itt a dráma éltető elemét, a drámai jellemzést. Nehéz dolog is ez. Sokat fejez ki szó : alkotni. Különben nem hisszük, hogy a szerző az alkotás magaslatára akart emelkedni. Czélja volt talán : egy lokális darabot írni. melyet a janiinai szőlőkön és az arany kalászszal ékes Gerendáson túl nem érthet meg egy halandó sem. Ily localis darabok előadását művelt közönség előtt a színműirodalom méltóságának, a jó Ízlésnek nevében nem ajánlhatunk, S most mit szóljunk a szinmü egyik alakjáról, Rezzeg Miskáról ? Egyike ez azon szerencsétleneknek, kikben az agy, a gondolkodási tehetség megszűnt működni, kiknek szivét megtörte a kérlelhetlen sors, kik elhagyatva, az emberek jóakaratára vannak szorulva, és kénytelenek azok kíméletlenségét eltűrni. A humanismus pártfogásába veszi az ilyen élőhalottakat, gondoskodik róluk, hogy bántódásuk ne legyen a földön, mely iájuk nézve valóban koporsó. A jó izlés, az emberbaráti szeretet tartózkodik azokból gúnyt űzni, mert elszorul a sziv az ily szellemi nyomorultaknak már csak látásán is. Csak sajnálni lehet, ha ily élő alakot színpadra hoznak annak rideg valóságában, hogy megmételyezze minden szépért, nemesért lelkesülni tudó közönségünk ép ízlését, és nevettessen, mulattasson ott, hol a szánalomnak volna helye. Leverő hatása volt közönségünkre ez alak színpadon való jelenítése, és midőn fiz előadás után a rendezők nek, alkalmasint tudtán kívül megjelent a valódi Bezzeg Miska „a közönség mulattatása végett" : felháborodott minden ép izlésii azon, hogy a közönség türelmét ily próbára teszik. Hiszen a barbár muzulmán is, ha egy őrülttel találkozik, szerit kimélettel tér ki a szerencsétlen ember előtt, kinek Allah elvette eszét. Mert bizony a XIX. században a felvilágosultság századában az ily jelenetet már csak avval lehet összehasonlítani, midőn a római circusban az elitélteket a vadállatok közzé dobták, a szolgák pedig azt mondták a hatalmas imperatornak: morituri te salutant. Az akkori romlott ízlésű mulatott ily jeleneteken ! Hisszük, hogy a mi közönségünk, mely szinmüirodalmunk jeles termékének összevágó előadásánál soha snm késik elismerésével adózni, csak mint „családi eseményt" fogadta a tegnapelőtti darab előadását; és a közönségbenáltalánosan megérlelt meggyőződésrek adunk kifejezést, ha álllitjuk, hogy oly erők, minők e színműben felléptek a müveit ízlésnek megfelelő darabokban érvényesítsék tehetségeiket. Ha a műkedvelők előveszik ama régi tiszteletre méltó kor termékeit, melyek szerzője egy Kisfaludi K. vagy az ujabb nemzedék íróinak, p. Bérezik, vagy Toldy István színmüvei kö/.ül választottak volna : azon darabok előadása jobban kielégítette volna közönségünket. Igen, ily darabokat kellene előadni, s kivátos volna, ha a szerző, kinek társas életünkben elvitázhatlan érdemei vannak ezen a téren fejtené ki működését. A hol tenni, mozgatni kell valamit a jótékonyság s általán a társas élet terén, a szerző valóban oiegérdemelte a babérokat, melyeket vasárnap bizonyára ezen érdemeiért aratott. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: dr. Báttaszéki Lajos. Garzó Gyula.